3. gyermekemet várva elérkezett a nagy felismerés, hogy ezt a csodát talán utoljára örökíthetem meg. Nem szerettem volna hagyományos, fantáziátlan, futószalag-szerű képeket, amiket itthon a család valamelyik tagja kattogtat rólam. Most valami olyat szerettem volna, amire ők is azt mondják, hogy wow, de szépek a fotók, és születendő kislányom egyszer szintén azt mondja: „mami, milyen szép voltál, amikor a pocakodban voltam”. Férjem születésnapjára szántam az albumot, neki pedig szerettem volna a nagy meglepetés mellett tetszeni is.
Gyorsan átgondoltam ki lehetne a megfelelő ember, akihez fordulhatok egy ma még nem annyira szokványos kéréssel, miszerint gyönyörű kismama fotókat szeretnék ajándékozni a családomnak.
Mónath Évával bárhol összefut az ember, mindig mosolyog. Ettől a pozitív kisugárzástól reméltem, hogy a meglévő gátlásaimat le tudom vetkőzni, ha nála készítettem el az áhított képeket.
A vele dolgozó kollégái – sminkes és fotós- szintén hölgyek, így az első feszültség rögtön elszállt belőlem, amit esetleg férfitársaságban éreztem volna. Percek alatt rájöttem, ugyanolyan hétköznapi emberek, családjuk van, gyermekeik, és a kedves beszélgetésben eltöltött fotózás, így nem rideg műtermi hangulatban telt. A hölgyek buzdító szavai, dicsérő elismerései feledtették, hogy –mint a nők általában-, mindig találunk magunkon kifogásolni valót, egy állapotos nő, aki pedig teljes formai változáson megy keresztül, pláne nem érzi magát modell értékűnek.
Az egyetlen tényező, ami az átlagostól az igazán jó képet megkülönbözteti az az, hogy a fotóalany hogy érzi magát a fotózáson. Ha jól, akkor az átjön a képeken és azonnal látszik. Ha pedig nem, akkor a számtalan megapixel, a legjobb vaku, a legtökéletesebb retusálás sem menti meg a képeket.
Az igazi jelentősége pedig akkor érik be a fotóknak, amikor a családnak meg lehet mutatni. Férjem kicsomagolva az ajándékát, többször lapozta át az albumot, meghatottan mondta milyen szép képek, ez milyen jó ötlet, és milyen nagyszerű ajándék. Ez igazolta, hogy a megfelelő helyen voltam, amikor örök, és szép emléket szerettem volna kapni.
|